Tagfelvétel
KépHost 2.1 - Képfeltöltés
Rendezvények
Utcai kitelepülés, közvélemény-kutatás
2011. április 26. Debrecen
Facebook-oldalunk
Címlap

Április elején José María Aznar, korábbi spanyol miniszterelnök azt követelte a tőkés világtól, hogy indítson háborút Kuba ellen. „Nem lehet egy dolgot csinálni Líbiában, és az ellenkezőjét Kubában”, tekintettel arra, hogy a „szabadság értekei univerzálisak.” Carter korábbi amerikai elnök nem hivatalos látogatása Kubában, találkozója a kubai vezetéssel ugyanakkor azt jelzi, hogy az USA nem akar háborút Kuba ellen. Az sem kétséges azonban, hogy a kubai rendszert meg akarja változtatni. Obama az elmúlt időben éppen Brazíliát, Chilét és Salvadort igyekezett maga mellé állítani, és főleg leválasztani Kuba és Venezuela oldaláról.

Az igazi kérdés nem is az amerikaiak szándéka, az ismert. A kérdés, hogy Kuba merre fordul? Szocializmus vagy valami más? Ne tagadjuk, ez a kérdés foglalkoztat mindenkit, aki a kubai eseményeket figyeli. Igen, mi Magyarországon átéltük a tőkés rendszerváltást, és tudjuk, hogy amiket reformnak mondanak, abból könnyen lesz tőkés rendszerváltás. Április 16-19 között ülésezik a Kubai Kommunista Párt 6. kongresszusa, amely várhatóan választ ad sok kérdésre.

Raul Castro állam-és kormányfő, aki három éve vette át e tisztségeket testvérétől, Fidel Castro pártfőtitkártól, még tavaly novemberben „A párt és a forradalom gazdasági és szociális politikájának irányelvei” címmel 32 oldalas dokumentumot terjesztett a kubai gazdaság megreformálására. Ez adta meg a kongresszus előkészítésének irányát. Raul Castro szavai szerint: „A 6.kongresszus a gazdaság problémáinak megoldására és a kubai gazdasági modell aktualizálásával kapcsolatos alapvető döntésekre fog koncentrálni.

A kongresszusi előterjesztés világosan kimondja: „A mai gazdaságpolitikának meg kell felelnie annak az elvnek, hogy csak a szocializmus képes legyőzni a nehézségeket és megőrizni a forradalom vívmányait.” Ehhez szorosan kapcsolódik még egy lényegi megállapítás: ”a gazdasági modell aktualizálása a tervgazdálkodásra épül és nem a piacra.” E határozott kijelentésekre annál is inkább szükség volt, mivel Fidel Castro 2010. szeptemberében egy amerikai lapnak adott interjújában arról beszélt, hogy a kubai modell már nem alkalmazható. Eleinte nem volt egészen világos, hogy csak a gazdaságról beszél-e, vagy az egész kubai szocializmus modelljéről.

A „szocialista állami vállalat” a gazdaság alapvető szervezési formája. – olvashatjuk. Az anyag tervezi a „gazdaság feletti állami ellenőrzés új módszereinek” bevezetését. A vállatok pénzügyeibe, napi tevékenységébe az állam ezen túl nem avatkozhat bele, az ellenőrzés gazdasági eszközökkel valósul majd meg. A vállalatok szabadságot kapnak az áraik meghatározásában. Az irányelvek szerint újra kell gondolni az árrendszert, s olyan árrendszert kell kialakítani, amely „helyesen veszi figyelembe a gazdasági tényeket, amely ösztönzi a hatékonyságot, az export növelését, az import helyettesítését”

És olvasható egy nagyon érdekes tétel: „az állami vállalatok dolgozóinak fizetése a vállalatok teljesítményétől függ”. A kongresszusi anyag azt is kimondja, hogy a fizetéseknek a munkatermelékenység növelésére kell irányulniuk, megszüntetve az egyenlősdit. A kongresszus előkészítése során a pártvezetés hitet tett amellett, hogy „meg kell őrizni a forradalom olyan vívmányait, mint az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz kultúrához, a sporthoz való hozzájutás.”

Nem folytatjuk a részletekkel. Akit érdekel, mindezt elolvashatja a Kubai KP honlapján. (http://www.pcc.cu/.) A magunk részéről szögezzük le: a kongresszus eddig megismert anyagainak válaszai megnyugtatóak. Ez azonban csak a gazdaság, és a szociális viszonyok területe. Tapasztalatból tudjuk, hogy minden a politikai tényezőktől, a párttól, a párt vezetés elhatározottságától, marxista-leninista következetességétől, osztályharcos erejétől függ.

A mostani kongresszus mindenképpen egy új nemzedék kongresszusa. A legutóbbi kongresszus óta 14 év telt el. Felnőtt egy olyan vezetői nemzedék, amely már nem vett részt az 1959-es forradalomban. Sőt, a tagság egy része számára már az 1990-es évek elejének rendkívüli körülményei is csak történelmi emlékként élnek. A jelenlegi Politikai Bizottság legfiatalabb tagja is 51 éves, többségük jóval idősebb. Mintegy 1000 küldöttet választottak meg a kongresszusra, s a helyi szervek nem kevesebb, mint 1280 főt jelöltek az új Központi Bizottságba. A választék nagy, de a választás felelőssége óriási.

A Kubai KP vezetői több ízben hangsúlyozták, hogy a párt vezető szerepe nem szűnik meg. Gyakran idézik Fidel Castro korábbi kijelentését: „A párt csak a nép által és csak a népért létezik.”

Kuba egyik legfőbb szövetségese, Chávez venezuelai elnök várhatóan ott lesz a kongresszuson, jelezve, hogy a két ország sorsa sok tekintetben összefonódott. A kubai párt 6. kongresszusára azonban nem hívtak meg külföldi pártokat, pedig bizonyára tanulságos lett volna. Európában és Magyarországon is nemzedékek nőttek fel úgy, hogy szolidaritást vállaltak Kubával. A kapitalizmus ellen nehéz körülmények között küzdő pártok számára a kubai forradalom mindig reményt és biztatást jelentett, és ezt várják a jövőben is.

 
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huJP-Bookmark